A Koh-i-nur: Indiai gyémánt

Az indiai gyémántok közül a legrégebbről ismert és a legnagyobb. Az ottani legendák szerint története 5000 évre vezethető vissza. Ekkor találták Golkonda vidékén. Első tulajdonosa a mogul dinasztia alapítója és uralkodója, Vikramaditya volt. A Dinasztia birtokában volt i.e. 56-ig, amikor a híres gyémántot elrabolták. Igazi történetét azonban csak 1304-től lehet nyomon követni, amikor Ala-ed-din szultán meghódítja Malva közép-indiai tartományt, megszerzi a gyémántot, és magával viszi Delhibe. Ezután a gyémánt Timur Lenk egyik utóda az oroszlánként ismert Báber 1525-ben behatol az országba, elfoglalja Delhit, és a gyémánt az ő kezébe kerül. Később, 1665-ben a gyémánt Aurangeb sah tulajdona volt, majd 1739-ben Nadir perzsa sah birtokolja. A monda szerint, amikor meglátta a csodálatos ékkövet, elragadtatásában így kiáltott fel: "üdvözöllek, Koh-i-nur!" (a fény hegye). Nadir sah meggyilkolása után, 1747-ben az utódok között kitört trónviszályt követően a gyémánt az Afgán Durrani-dinasztia alapítójához, Achmed sahhoz került, aki magával vitte Kandaharba. Fia, 1773-ban az afgán királyság székhelyét Kabulba tette és a gyémántot is magával vitte. Halála után 1793-ban fiai közül Schuja lesz az uralkodó és a gyémánt tulajdonosa. Testvére, Mahmud 1813-ban megfosztja trónjától. Schuja a Lahore-i király, Rundsit Sing udvarába menekül, aki megszerzi magának gyémántot. A királyi udvarban maradt mindaddig, míg az angolok el nem foglalták a várost. Az akkori Kelet-Indiai Társaság 1850-ben Viktória angol királynőnek ajándékozta.

A Koh-i-nur eredeti tömege 800 karát volt, de ekkor már csak 191 karátot nyomott. Ennek oka az, hogy Aurangzeb apja, Jehan sah, a velencei Hortenzio Borgióval megmunkáltatta, s ekkor következett be a nagy súlycsökkenés. Ez a megmunkálás nem volt a legsikeresebb, ezért 1852-ben Coster, a híres amszterdami köszörűs újra átcsiszolta, s ezáltal tömege 108,9 karátra csökkent. Sajnos, a nem megfelelő csiszolás miatt a kő fénye sem javult sokat, ezért a mai formája sem a legmegfelelőbb a kő szépségéhez képest.

A Koh-i-nur jelenleg az angol korona homlokrészét ékesíti.